Az orf.at beszámolója szerint a kerek levelű harmatfű Vorarlberg számos hegyvidéki lápterületén honos – megtalálható például a Kleinwalsertali Hörnlepass környékén, a hohenemsi Schollaschopfon és a dornbirni Fohramoosban. Ezeken a helyeken pontosan azokat a körülményeket leli meg, amelyekre szüksége van: bővizű, tápanyagszegény tőzegláptalajt, amely sok más növénynek végzetes lenne, ám a harmatfű számára egyenesen ideális.

Éppen a tápanyagszegénység kényszerítette a növényt rendkívüli alkalmazkodásra. Mivel a láptalaj alig kínál hasznosítható ásványi anyagot, a harmatfű az állati táplálékból fedezi szükségleteit. A dornbirni inatura természettudományi intézet szakértője, Georg Friebe szerint a láp alapvetően csak specialisták által lakható, szélsőséges élőhely – a harmatfű pontosan ilyen specialista. A növény neve sem véletlen: levelein apró, csillogó váladékcseppek ülnek, amelyek napfényben harmatszemekként szikráznak – ez csábítja a gyanútlan legyeket és szúnyogokat a csapdába. Miután a rovar rátapad a levélre, az lassan köré csukódik, és emésztőenzimek segítségével bontja le áldozatát.

Ezt a figyelemre méltó növényt maga Darwin is tanulmányozta behatóan: 1860-ban, egy angliai lápréteken tett séta során figyelt fel a leveleken fogva tartott rovarokra, és éveken át kísérletezett, hogy bebizonyítsa: a harmatfű valóban megemészti, amit elfog.

A hegyvidéki lápok azonban nemcsak a harmatfű szempontjából értékesek – egyedülálló ökoszisztémák, amelyek szenet kötnek meg, óriási mennyiségű vizet tárolnak, és természetes védelmet nyújtanak az árvizek ellen. Mégis egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk: a szomszédos mezőgazdasági területekről beszivárgó tápanyagok és a levegőből érkező nitrogénvegyületek fokozatosan tönkreteszik a lápok kényes egyensúlyát – különösen az idei forró nyár után. Friebe figyelmeztet: ami az elmúlt évtizedekben romlott, az elsősorban a tápanyagterhelés növekedése.

A jó hír az, hogy Ausztriában megindult egy tudatos fordulat: az „AMooRe” nevű LIFE-projekt keretében több láp természetes ökológiai funkcióját állítják helyre, és Vorarlberg vezető szerepet vállal ebben a munkában.

Ha tehát valaki a Kleinwalsertal vagy Dornbirn környéki hegyvidéki ösvényeken jár, érdemes körülnéznie a nedves, mohás foltokban – de a lápokban mindig maradjon a kijelölt utakon és a látogatói pallókon, hogy a ritka növényzet ne sérüljön. Aki megtalálja a kis harmatfüvet, Friebe szerint általában pontosan azt érzi, amit a szakértő maga is: tiszta örömöt, hogy ez a különleges növény még mindig ott van.