Az orf.at tudósítása szerint Andrea Fischer gleccserkutató és tapasztalt alpinista komoly figyelmeztetést fogalmazott meg a Dachstein-masszívum jövőjével kapcsolatban. A Nagy Gosau-gleccser, amely évszázadokon át jól látható volt a salzburgi medencéből, mára alig felismerhető: a valamikor vastag jégtakarót sötét és világosbarna árnyalatok váltották fel. A felszínen szaharai por, pollen, kőzettörmelék és homok halmozódott fel – olyan rétegek kerülnek napvilágra, amelyek akár 3500 évesek is lehetnek, és amelyeket az elolvadó jég most szabadít fel.

A gleccser jelenlegi állapota szinte már csak egy vékony jégnyelv, amely nem hatol olyan mélyre a talajba, mint a szomszédos Hallstätter-gleccser. Fischer szerint ha a következő nyarak hasonlóan melegek lesznek, mint az idei, a Gosau-gleccser akár tíz éven belül teljesen eltűnhet. A Hallstätter-gleccser helyzete pedig egy másik szempontból aggasztó: a téli hó egészen a csúcsig elolvad, a keletkező olvadékvíz behatol a jégtestbe, gyorsítja az elcsúszást, és egyre több hasadékot nyit fel a felszínen – a felső rész akár össze is omlhat.

Mindez nem csupán látványos természeti jelenség: a Dachstein megmászása egyre veszélyesebbé válik a turisták és hegymászók számára. Az északi oldalon haladó, korábban „könnyűnek” tartott normálútvonal ma már komoly kockázatot rejt. Ahol régen firn – tömörödött hó – fedte a jégfelszínt, ott ma csupasz gleccser fogadja a mászókat. Ez azért kritikus, mert firn esetén a biztosítókötél beleszorul a hasadék szélébe, és lassítja az esetleges esést; csupasz jégen viszont a mászótársak szinte képtelenek megállítani egy elesett embert.

A szakemberek egyértelműen javasolják, hogy a Dachstein megmászásához ma már jégmászáshoz szükséges biztosítástechnikával készüljünk fel, és legalább egy-két jégcsavart vigyünk magunkkal. Günter Karnutsch hegyvezető és mentőr szerint különösen a randkluft – a gleccser és a szikla találkozásánál keletkező szakadék – áthidalásakor elengedhetetlen egy megbízható fixpont kialakítása. A via ferrata klettersteig-útvonal, amely acélkötelekkel és horgonypontokkal kiépített alternatívaként évek óta tömegeket vonz, szintén egyre nehezebben közelíthető meg: a gleccser fogyásával az első biztosítási pont már csak jó helyzetérzékű, tapasztalt mászók számára érhető el biztonságosan.

Fischer szerint a Dachstein-masszívum gleccserei a következő évtizedekben fokozatosan kisebb részekre esnek szét. A Schladmingi-gleccser a keleti részen évezredes kapcsolata után már le is vált a fő jégtestről. A Hallstätter-gleccser teljes eltűnése valószínűleg csak a század közepéig várható – részben azért, mert a mészkő karsztos mélyedéseibe mélyen benyúló jég jobb védelmet élvez a hőtől. Addig is: aki a Dachsteinre tervez kirándulást, mindenképpen tájékozódjon az aktuális körülményekről, és ne becsülje alá a megváltozott terepviszonyokat.