Az orf.at beszámolója szerint a hőség és a szárazság nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az alpesi vadon élő állatokat is komolyan megterheli. A hegyvidéki fajok különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen a hőmérséklet emelkedése alapvetően felborítja a természetes életritmusukat.

A legszemléletesebb példa a mormota esete Felső-Karintiában. Alexios Wiklund, az Osztrák Állatvédelmi Egyesület szóvivője szerint amikor a hőség elviselhetetlenné válik, az állatok a hűvös föld alatti odúikba menekülnek – és addig nem esznek. Ez azonban végzetes következményekkel járhat: a mormotának elegendő zsírraktárt kell felhalmoznia a rendkívül hosszú, akár hét hónapig tartó téli álomhoz. Ha ez a tartalék nem elegendő, az állat nem éli túl a telet.

Hasonlóan nehéz helyzetben vannak a havasi nyulak és a zergék is. Ezek a fajok az évezredek során az alacsony hőmérséklethez alkalmazkodtak, a tartós meleget egyszerűen nem tudják tolerálni. A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha magasabbra vándorolnának a hűvösebb lejtőkre – ám ez már nem lehetséges. Ezek az állatok már most is a legmagasabb, magashegyi övezetekben élnek, följebb már nem tudnak menni.

A szakember szerint ezzel a problémával szemben sajnos igen keveset lehet tenni. Az alpesi élőhelyek melegedése olyan folyamat, amellyel a hegyvidéki fauna egyelőre képtelen lépést tartani, és az emberi beavatkozásnak is korlátai vannak. A klímaváltozás tehát nem csupán elvont környezeti fenyegetés, hanem nagyon is kézzel fogható veszély a Keleti-Alpok jellegzetes állatvilága számára.

Mindez arra is emlékeztet, hogy a hegyvidékre látogatók egyre inkább egy átalakulóban lévő ökoszisztémának válnak szemtanúivá. A mormota reggeli fütyülése, a zerge táncos ugrásai a sziklás gerinceken – ezek a pillanatok az alpesi turizmus felejthetetlen élményei, amelyeket érdemes megbecsülni, és amelyek megőrzéséért közösen kell tenni.

Képek forrása: Uoaei1 / BY-SA 4.0 (Openverse)