Turbulens körülmények: a magas hegyek közé szorult innsbrucki repülőtér megközelítése az egyik legnehezebb Európában.

Az innsbrucki repülőtér (INN) hírhedt. Mind az utasok, mind a pilóták számára. Ausztria harmadik legnagyobb repülőtere ugyanis – Bécs és Salzburg után – különösen nagy kihívásnak számít. Az indulások általában keleti irányban történnek, ami a szokásosnál majdnem háromszor meredekebb minimális emelkedési szöget igényel.

A várostól délre aztán egy több mint 180 fokos kanyar következik, nagy dőlésszöggel és egyidejű emelkedéssel, majd a repülőgép az ellenkező irányba indul a több mint 2000 méter magas Mieminger-hegység fölött. Az innsbrucki repülőteret a legtöbb légitársaság London Cityhez vagy Madeirához hasonlóan C kategóriába sorolja.

A leszállás még bonyolultabb, mint a felszállás: a föhnvölgyben való elhelyezkedés miatt a pilótáknak erős és viharos széllel kell számolniuk, ezért széllel szemben kell leszállniuk. Míg az északi oldalon az úgynevezett Nordkette-hegység 2600 méter magasan emelkedik a föld fölé, addig délen a Patscherkofel-hegység határolja a völgyet, alig 2200 méteres magasságban. A repülőtér megközelítésére nem sok hely marad; aki ide le akar repülni, annak a hegyvonulatok mentén kelet vagy nyugat felől kell a völgybe érkeznie. A Kematen és a nyugati alacsony hegyvonulat feletti megközelítési útvonal még speciális kiképzést is igényel.

Az Easyjet egyik pilótája nemrég a brit Independentnek mesélte el, mennyire nem népszerű a leszállási megközelítés. A pilóta, akinek csak a keresztnevét árulta el, elmondta, hogy Innsbruck hírhedt a súlyos turbulenciáiról. „Az erős szél a környéken akár a 60 mérföld/órás (alig 100 km/óra) sebességet is elérheti” – idézi a pilóta Chris szavait. „Innsbruck a súlyos turbulenciáiról is hírhedt, amelyet a várost körülvevő magas hegyek közötti szűk völgyekben áramló erős szelek okoznak”.

Chris arról is beszélt, hogy az év melyik időszakában lehet a legnagyobb valószínűséggel turbulenciával találkozni repülés közben, és elárulta, hogy a novembertől márciusig tartó hónapok a legrosszabbak: „Novembertől márciusig tart a legtöbb vihar, ekkor van a legnagyobb turbulencia” – mondta. Hasonlóképpen az Alpok közelében lévő összes repülőtéren is nagy lehet a turbulencia ebben az évszakban.

Innsbruck talán ijesztő lehet a pilóták és az utazók számára, de vannak repülőterek, amelyek még ennél is veszélyesebbek. A bhutáni Paro repülőtere például az ország egyetlen nemzetközi repülőtere, és csak néhány pilóta rendelkezik képesítéssel arra, hogy ott landoljon. Speciális képzést és a régió ismeretét igényli, ezért a világon mindössze 50 pilóta repül oda-vissza ebből az ázsiai országból. A kifutópályát hegycsúcsok szegélyezik, és a szelek miatt a fel- és leszálláshoz technikai felkészültségre van szükség. Valójában minden leszállás reggel történik, hogy elkerüljék a legrosszabb időjárási körülményeket, a jumbo jetek egyáltalán nem tudnak ott leszállni.