Az ENSZ-közgyűlés 2022. december 14-én határozott arról, hogy 2025 legyen a gleccserek megőrzésének nemzetközi éve, és március 21. a gleccserek világnapja (World Day of Glaciers). A nemzetközi szervezet ezzel kívánja felhívni a figyelmet a gelccserek megőrzésére és védelmére.
A gleccser olyan jégtömeg, amely hóból alakul ki a hegységekben, és a gravitáció hatására lassan csúszik lefelé a jellegzetesen U keresztmetszetű gleccservölgyekben.
Európában az Alpokban, a Pireneusokban és Norvégiában, a Sarki-Urálban alakultak ki gleccserek. Izlandon, a Spitzbergákon és Észak-Amerika sarkvidéki szigetein nemcsak gleccserek vannak, de kisebb jégmezők is, Grönland 90 százalékát egyetlen hatalmas jégtakaró borítja.
Ázsiában a Kaukázus, a Pamír, Kunlun, Tien-san, Karakorum és Himalája hegységekben vannak gleccserek. Dél-Amerikában csak a legmagasabb csúcsokon, valamint az Andok déli végein, Észak-Amerikában a Sierra Nevadában és a Cascade-hegységben, Új-Zélandon a déli sziget hegyvidékén fordulnak elő.
Az Antarktiszon található a világ legnagyobb gleccsere, a Lambert-gleccser, amelynek felszínén 2000-től kezdve egyre több olvadékvíz-tó jelent meg.
A globális felmelegedés (amely nagyrészt az emberi tevékenység általi üvegházhatású gázkibocsátással függ össze) miatt a jégtömegek olvadása, visszahúzódása egyre dinamikusabban zajló jelenség, amelynek lehetséges következménye a vízkészletek csökkenése, a jégárak növény- és állatvilágának pusztulása, hosszú távon pedig a világtenger szintjének emelkedése.
1980 óta sok gleccser el is tűnt, kulcspozícióban lévő gleccserek Grönlandon és Antarktiszon a tengerbe omlottak. 2019-ben temetési gyászszertartással búcsúztatták az Okjökull-gleccsert Izlandon, a Pizol-gleccsert pedig Svájcban, miután azok teljes egészében eltűntek a földről.
