A több mint kétezer éves gyermekcipőn még az eredeti fűzés maradványait is megtalálták, amiből a szakértők arra következtettek, hogyan viselték egykor a lábbelit.

A só szerves maradványokra gyakorolt konzerváló hatása már sok olyan évezredes kincshez juttatta a régészeket, amely más körülmények között valószínűleg menthetetlenül elveszett volna. A Hallstatt-Dachstein régió ősi sóbányászati területei e tekintetben különösen termékenynek bizonyultak. De a salzburgi Dürrnberg is sok bizonyítékot hozott felszínre a múltból.

Most a bochumi Német Bányászati Múzeum szakemberei a Hallein- és a Berchtesgadeni-medence közötti gerincen lévő Georgenberg-aknában különleges leletet találtak: az idei ásatási szezon során a csapat egy több mint 2000 éves bőr gyermekcipőt tárt fel.

A rendkívül jó állapotban fennmaradt lábbeli nagyjából a mai 30-as cipőméretnek felel meg, így a gyermek valószínűleg öt és hét év közötti lehetett.

2001 óta a régészek vizsgálatokat végeznek a Hallein melletti Dürrnbergben. A Salzburghoz közeli hegy a kősó bányászatáról ismert, amely messze a vaskorba nyúlik vissza. „A Dürrnbergnél végzett kutatási tevékenységünk már évtizedek óta újra és újra értékes leletekkel szolgál számunkra” – mondta Thomas Stöllner ásatásvezető.

A most bemutatott lábbelik állapota kiemelkedő, mondta a tudós. Általában még egy sóbányában is a szerves anyagok idővel lebomlanak. Ezért – mondta – ezek a leletek annál örömtelibbek, de ugyanígy a textilmaradványok vagy az ürülék is, mint amilyeneket például Dürrnbergben találtak. „Rendkívül ritka betekintést nyújtanak a vaskori bányászok életébe. Értékes információkkal szolgálnak a tudományos munkánkhoz” – mondta Stöllner.

Bár a Dürrnbergből már számos bőrcipő-lelet ismert, egy gyermekcipő eddig nem volt köztük. Ennek ellenére bizonyítja a gyermekek jelenlétét a föld alatt. Hogy miért voltak ott, hogy részt vettek-e a sóbányászatban, vagy csak a felnőtteket kísérték, arra az egyedi cipőből nem lehet következtetni.

Ebben az esetben ráadásul egy lenből vagy vászonból készült fűző maradványa is fennmaradt. Így a kutatók következtetéseket tudnak levonni arra vonatkozóan, hogy a cipőt egykor hogyan fűzték. A cipő készítésének módja a korára is utal: a csapat feltételezése szerint a cipő a Kr. e. 2. században készülhetett.

A lelet közvetlen közelében a régészek további szerves maradványokra bukkantak: egy fél lapát formájú fából készült ásó töredékére, valamint fűzős szőrmemaradványokra. Ezek feltehetően egy prémes főkötőhöz tartoztak.

A dürrnbergi őskori sókészítéssel kapcsolatos munka egy hosszú távú kutatási projekt része. Az ásatásokat a következő években folytatják, többek között azzal a céllal, hogy feltárják a történelmi bányászat teljes kiterjedését, és így minél átfogóbb ismereteket szerezzenek a vaskori bányászok munkájáról és életmódjáról. A kutatók különösen azt szeretnék kideríteni, hogy a Dürrnbergi bányacsarnokok végül is milyen méretűek voltak.